|
|||
 |
 |
 |
|
|
|
|
High-tech alma
© Magyar Zöldség Gyümölcs Konzorcium 2007 | 2007-01-18 | Cikk nyomtatása | Cikk küldése
A gyümölcsre jutó permetszer-maradvány a szüretig elbomlik, a maradékot pedig lemossa az eső és a tisztításhoz használt víz. A csutkára azonban figyeljünk! A vadalma a Kárpát-medencében honos növény: legszebb egyedei a legelőkön álló hagyásfák, amelyek egy korábbi erdő mementójaként őrzik helyüket. A nemesebb fajták maguktól is teremnek az országutak és a folyók mentén, ezért azt hihetné az ember, hogy almát termelni nem nagy kunszt. A valóságban nem így van. Minden része ehető? Az almatermesztés különleges tudást és tapasztalatot igényel, a sikerhez azonban rengeteg pénz és szerencse is kell. Az oltott csemete egy-három évig készül a faiskolában, a fácska a végleges helyén is cseperedik még legalább három évig, ezután kezd rendszeresen teremni. A divatos fajták annyira érzékenyek a betegségekre és kártevőkre, hogy a legdrágább növényvédelemben kell részesíteni őket; csapadékos évjáratban húsz alkalommal is permeteznek a gondos gazdák. A tudatosan használt szerek egyrészt elbomlanak, mire szüretre kerül sor, másrészt az eső állandóan mossa a gyümölcsöket, harmadrészt a modern válogató berendezések meg is fürdetik a gyümölcsöt, ugyanis csak úsztatva lehet kíméletesen üríteni a szüretkor megpakolt hatalmas ládákat. Ezért a szermaradványoktól általában nem kell félni, kivétel a csésze- és kocsánymélyedés, ahol megbújhatott néhány permetcsepp; ezt éles késsel ki lehet vágni. A csutkát azonban soha ne együk meg.  A csészemélyedést mossuk ki alaposan fogyasztás előtt, de legjobb, ha kivágjuk. A kép nagy méretben (557 Kbyte) letölthetõ itt. Strapabíró bioalma A bio almát is permetezik, csak hagyományos módon, leginkább réz- és kéntartalmú szerekkel. A biotermesztést szakszerűen ökológiai gazdálkodásnak hívják, de a valóságban ez több, mint gazdálkodási forma: inkább természetes életmód, életfilozófia, sok hittel és lelkesedéssel. Mivel a divatos új almafajták ilyen hagyományos módon aligha védhetők meg a betegségektől, a biotermelők inkább az ellenállóbb, régi fajtákat termesztik. Ma már az új fajták között is vannak betegségeknek ellenálló (toleráns vagy teljesen ellenálló) nemesített változatok, amelyek szépsége és íze még nem ér fel a legjobbakéval, de az ökogazdálkodásban máris elfoglalhatnák a méltó helyüket. Friss (és rossz) hír, hogy az alma egyik leggyakoribb betegsége, a varasodás kórokozói több helyszínen már legyőzték az akadályt, és újra képesek megfertőzni a nemrégiben keresztezéssel létrehozott ellenállást. Pedig a másik almafajból származó betegség-ellenállóságot okozó gén átvitele biztos megoldásnak tűnt. Integrált termesztés A leghatékonyabb növényvédelmi permetezések és a biotermesztés között van félúton az integrált termesztés, amely az Európai Unió legelterjedtebb termesztési formája. Az integrált termesztésben is rendszeresen védekeznek, de minimalizálják a permetezések számát, használják a növényvédelmi előrejelzést (csapdákkal figyelik a kártevők megjelenését), igyekeznek környezetbarát szereket használni, ellenőrzik a szermaradékokat. Büszkék az eredményeikre, feltüntetik az integrált technológiát a gyümölcsös kartonokon és öntapadós katicabogár címkéket ragasztanak az almákra. Génmódosított alma még nincs Ma már létezik génmódosítással betegségellenállóvá tett alma is, de még Amerikában sem kapott engedélyt a termesztésre. Pedig szinte megkülönböztethetetlen az alapfajtáktól, mindössze annyi a különbség, hogy ellenáll a tűzelhalás nevű almafa-betegségnek. E kór csak antibiotikumos permetezéssel előzhető meg, illetve, ha már megtámadta az ültetvényt, akkor kezelhetetlen; elégetik az összes fát. Nevét inkább a betegség tüneteiről kapta; hirtelen megfonnyad és elszárad a lomb, mintha tűz érte volna. KAPCSOLÓDÓ CIKKEK Alma- és szőlőmítoszok az Újvilágban |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
