|
Az alma ezernyi fajtája nemcsak a fogyasztókat és kertészeket bolondította meg, hanem a méheket is. De a marketing még ebből is hasznot húz.
|
Az alma nem véletlenül vált a legtöbb fajtával rendelkező gyümölcsé. Már a genetikai alapanyaga is igen változatos, hiszen a mai almáknak valószínűleg több természetes faj az őse. Emellett viszonylag könnyű keresztezni, jól láthatóak a különbségek, és persze szorgalmasak voltak a nemesítők is. Mindemellett ahhoz képest, hogy minden felnevelt almamagból másféle alma nőne, nem is olyan sok az a néhány ezer fajta.
A sikerhez méhek is kellenek
Bár az almának hímnős virágai vannak, azaz minden egyes virágban van porzó és bibe, hím- és nőivarszerv, illetve a virágok legalább ötösével állnak, mégis e növény - látszólag ésszerűtlenül – ragaszkodik az idegen megporzáshoz, azaz a szomszéd, más fajtájú alma virágporához. Ebből már láthatjuk, hogy az eredményes almatermesztéshez, pontosabban a virágok sikeres termékenyítéséhez több, egyidőben virágzó, inkább távolabbi rokonságban álló almafajtára van szükség. A virágport rovarok, leginkább a virág mélyén cukorszirupot, nektárt kereső méhek viszik át - akaratlanul is - a másik virágra. Ebből következik a másik rejtélyes feltétel; a méheknek hűségeseknek kell lenniük a fajhoz és hűtlennek a fajtához. Ha a méhecske az almavirág után a körtefára vagy egy virágzó gyomnövényre szállna, akkor ott semmi haszna nem lenne az alma pollenjének. Viszont ugyanez a helyzet, ha nem vált a másik fajta fájára, mert fán és fajtán belül is haszontalan a megporzás. A megfejtést nem tudjuk, de van rá elméletünk; a méhek nektárban a változatosságot kedvelik, de csak mértékkel. Ha az egyik fajta nektárjának ízével és illatával elteltek, akkor jöhet a következő.

Ép almához ép magvak, mindehhez pedig ép méhek kellenek.
A kép nagy méretben (252 Kbyte) letölthetõ itt.
Családtagból fajtanév
Az almafajtákat többnyire a nemesítő nevezi el a számára kedves személyről, a németek még a név szótári nemére is ügyelve (ami persze nincs neki, csak olyan mintha lenne). A Gloster fajta szülői például fontosnak tartották, hogy hosszúkás, bütykös, sötétvörös almájuk férfias nevet kapjon, míg a gömbölyű, világospiros Jamba, fajtájuk inkább nőneműnek hangozzék. Máskor a nemesítő intézet igyekszik a hasonló tulajdonságú fajtáit sorozatba rendezve, például Pi (Drezda-Pillnitz) vagy PRI (Purdue, Rutgers, és Illinois amerikai egyetemek) betűkkel megkülönböztetni. A klub almafajták pedig igazi márkavédjegyként kapnak nevet. Például az egyik legsikeresebb ausztrál alma a Golden delicious és a Lady Williams keresztezésével előállított Cripps Pink nem a nemesítő ropogós nevén csinált világkarriert, hanem Pink Lady® lett. Csak klubtagok szaporíthatják, csak a legjobb termőhelyre ültethetik és főleg nem áraszthatják el vele a piacot, ahogy ez korábban történt a divatos fajtákkal. Ezeknél a menedzselt fajtáknál a közös marketing meghozza a kívánt gazdasági eredményt, és a nemesítő is részesül az anyagi sikerből.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Almadiéta
Kerek alma közepe
Zöld alma