|
|
|
Hogyan ismerjük fel a piacon a jó minőségű pórét? Bemutatjuk a növény életét, típusait, és betekintést nyújtunk abba is, hogyan miben különleges a hagymakertészet.
|
Aki nem ismeri, az is félreérthetetlenül felismeri a póréhagymát: a levelei szélesek, laposak, szemben a hengeres levelű vöröshagymával. A póré nem fejleszt megvastagodott hagymafejet, hanem a henger alakú, kissé megvastagodott fehér szára alkalmas fogyasztásra. Ezt a részét meg is lehet növelni oly módon, hogy a kertészek a fejlődő hagymasorokat földdel feltöltögetik. A fogyasztásra alkalmas fehér hagyma enyhébb ízű és illatú a vöröshagymánál, mert kevesebb, baktériumpusztító alliin képződik benne. Ennek az az előnye, hogy póréfogyasztás után bátran lehet a munkahelyre vagy társaságba, emberek közé menni.
A kétéves növény fél élete
Az első évben a póréhagymának csak a vegetatív (számunkra ehető) része fejlődik ki. Ha a második évben is a földben marad, a szár csúcsán gömb alakú virágzatot hoz létre: ebben fekete, kissé töppedt felületű magok érnek, amelyeket állandó helyre lehet vetni, vagy palántát lehet belőlük nevelni, és ezeket kell az állandó helyükre kiültetni.
Nyári vagy téli típus
Két típusát termelik: a nyári és őszi típus kifejlett példányait októbertől a fagyokig szedik fel és folyamatosan értékesítik, vagy fagymentes helyen elvermelik és a téli hónapokban adják át a kereskedelemnek. A téli, áttelelő típusú hagymák kora tavasztól május végéig kerülnek a piacra. Az újabb fajták bevezetésével a póréhagyma egész évben beszerezhető zöldségfélévé vált.
Finom munka a hagymatermesztés
A póréhagyma termelése szakértelmet és viszonylag nagy figyelmet igényel: a magvetéshez igen finoman elmunkált, morzsalékos vetőágyat kell készíteni. Hosszú hagyma csak mély termőrétegű talajon fejlődik, különösen akkor, ha idejében feltöltögetik. Az öntözés feltétlenül szükséges, éppen úgy, mint a módszeres növényvédelem. Az így termelt hagyma sikerrel értékesíthető fogyasztói is elégedettek lesznek.
|
|
|