|
|
|
A történelmi irodalom sok említést tesz a vöröshagymáról: eleink életében és egészségében ez a zöldség meghatározó szerepet játszott. A vöröshagyma kultúrtörténete.
|
A kömény, mák bazsalikom, majoránna, borsikafű, tárkony, lestyán, kakukkfű kivétel nélkül itthon termő fűszernövények. A bors, fahéj, vanília, gyömbér, szegfűszeg, sáfrány, szerecsendió s egyéb egzotikus fűszerfélék viszont külföldről kerülnek hozzánk. De valamennyi együttesen, mennyiségében és jelentőségében sem veheti fel a versenyt a magyar konyha legfontosabb fűszernövényével, a vöröshagymával.
Az egyiptomiaktól a magyarokig
A vöröshagyma őshazája Közép- és Délnyugat-Ázsiában található. Valamikor gyűjtögették, később termeszteni kezdték. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak széles körben, rendszeresen fogyasztották, mert erősítő, fertőtlenítő és gyógyító hatást is tulajdonítottak neki. Különös, hogy a felfedező Cortez Mexikóban is látott már vöröshagymát, a mi Lippaink pedig Posoni kert című, 1664-ben megjelent művében a termesztéséről és a gyógyhatásáról is tudósítja az olvasóit. Még ősibb irodalmi emlék, hogy Rogerius, váradi kanonok a Carmen miserabile (Siralmas ének) című munkájában arról számol be, hogy a tatárjárás után az elnéptelenedett falvak kertjeiben fokhagymát, pórét és vöröshagymát szedett, és ennek fogyasztását ajánlotta híveinek is.
A hagyma-termőtájak kialakulása
Irodalmi emlékek tanúskodnak arról, hogy az Árpád-házi királyok időszakában már a települések határában hagymáskertek díszlettek és a hagymát az emberek ételeik legfontosabb ízesítőjének tartották.
A vöröshagyma nagybani termesztése a makói termőtáj kialakulásával kezdődött, ma pedig az ország számos vidékén vannak települések, amelyek határában rendszeresen termelik ezt a hungarikummá vált növényt. Emellett nem hanyagolható el az sem, hogy aligha van olyan kiskert, házikert, ahol családi fogyasztásra ne vetnének, ültetnének vöröshagymát. Amely azonban nem szükségképen vörös, bronzvörös, hanem lila, sárga vagy fehér színű is lehet.
|
|
|