|
|
|
A póré már a középkorban eljutott hazánkba, és azóta is nagy sikernek örvend. Körbenéztünk a világban, hogy hol, mire használják.
|
Ha a látványosságoktól elpilledt magyar turista Párizsban betér egy Szajna-parti kisvendéglőbe, nem kell feltétlenül böngésznie az étlapot, mert a szolgálatkész és vidám pincér - sokszor rendelés nélkül is - letesz az asztalára egy pohár calvados-t (almapálinka) és hozzá egy tányér gőzölgő, friss hagymalevest (poireau). Ez utóbbit a színvonalas konyhát vezető vendéglősök nem vöröshagymából, hanem póréhagymából főzik. A nálunk még egyelőre kevesek által fogyasztott póréhagyma a francia konyhaművészet egyik meghatározó alapanyaga.
A póré termesztéséhez a hazai klíma- és talajviszonyok felettébb alkalmasak, ezért a magyar kertészeknek minden esélyük megvan arra, hogy kiváló minőségű terméssel lássák el a zöldségkedvelőket.
Póré-ókor
A póréhagyma nem új találmány. A Földközi-tenger keleti partvidékén valamikor vadon termett, évelő hagymaféle volt, amelyet az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak előszeretettel termesztettek és fogyasztottak. Erről számos irodalmi emlék tanúskodik. A piramisépítő egyiptomi rabszolgáknak póréhagymát adtak, hogy ennek fogyasztásával növeljék a munkakészségüket. A római Néró császárról az a legenda járta, hogy olajba mártogatott póréhagymát evett minden hónap egy-egy napján. A római Marcus Valerius Martialis, epigramma-költő pedig azt ajánlja olvasóinak, hogy aki póréhagymát evett, az csak csukott szájjal csókolózzon.
Póré-középkor
Több mint valószínű, hogy a kolostorkertekbe és a főúri kertekbe nálunk már a középkorban eljutott a póréhagyma. Erre utal Lippai János Posoni kert című műve, amikor ezt írja: "Egyébként a paár-hagymával, mind étkekben, s másban is úgy élhetni, mint az vörös hagymával: s még az orvossága is nem különböz.”
Póré-jelenkor
Nélkülözhetetlen összetevője a különböző levesporoknak, de szárítmányt is készítenek belőle. A háziasszonyok a vékonyabb hagymákat friss fogyasztásra helyezik az asztalra, továbbá levest, mártást, főzeléket, tortát (!) salátát készítenek belőle. Egyike a legváltozatosabban feldolgozható zöldségféléknek, íze, zamata kellemes. Jelentős mennyiségben tartalmaz C- és B1-vitamint, szerves savakat és vasat.
|
|
|