|
|||
 |
 |
 |
|
|
|
|
Spárga, a vérforraló egészség
© Magyar Zöldség Gyümölcs Konzorcium 2007 | 2007-04-29 | Cikk nyomtatása | Cikk küldése
A közel négyezer éves múlttal rendelkező zöldség - a spárga - Eurázsiából származik. Már az egyiptomiak is ismerték: Nofretete, a szépséges fáraó-feleség az istenek eledelének nevezte. Az orvostudomány atyja, Hippokratész gyógynövényként használta az akkoriban még kizárólag vadon előforduló növényt. Egy, a romok között talált étlap tanúsága szerint Pompei lakói is élvezhették ízét. A középkorban a kolostorkerteket művelő szerzetesek a spárgát gyógyhatása miatt termesztették. Lippai János kertészetről szóló, 1666-ban megjelent Posoni Kert című könyvében a spárga vesére és fogfájásra kifejtett hatására hívta fel a figyelmet. Spárgás keleti kultúra A kínai herbalisták (gyógyhatású növényeket használó gyógyítók) nagy becsben tartották e növényt: a legszebb spárgasípokat családjuk és barátaik számára őrizték, mert hitük szerint ezek elfogyasztása növeli a szeretetet és az összetartozás érzését. Az indiai gyógyászatban a termékenység fokozására, szoptató anyák tejtermelésének növelésére alkalmazták. Számos országban afrodiziákumnak, a nemi vágyat fokozó szernek tartották - és tartják máig. Fogyókúrázók figyelmébe A spárga energiatartalma friss zöldség- és főzelékféléink közül egyike a legalacsonyabbaknak (17 kcal / 100 g). Zsírból (0,1 g / 100 g) és szénhidrátból (1,8 g / 100 g) is kevesebbet tartalmaz, mint a legtöbb ehető növényünk. Ugyanakkor jelentős fehérjetartalom (2 g / 100 g) és értékes aminosav-összetétel jellemzi, ezért az egyik legértékesebb fogyókúrás zöldségfélének számít. Nem érdemes kihagyni egyetlen diétából sem, hiszen fogyasztásával hozzájuthatunk azokhoz a tápanyagokhoz és ásványi elemekhez, amelyek nélkül a böjtölés alatt felborulna szervezetünk energiaegyensúlya. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
