|
|||
 |
 |
 |
|
|
|
|
Zeller: gumósan vagy halványan
© Magyar Zöldség Gyümölcs Konzorcium 2007 | 2007-03-05 | Cikk nyomtatása | Cikk küldése
A hagyományos zellernek (Apium graveolens) viszonylag hosszú szára van, értéke mégis inkább gyökérgumójában keresendő. Ezzel szemben a halványított változatának világosabb színe és enyhébb íze van, ráadásul hosszú szárának zsengébbek a rostjai, könnyebb darabolni és élvezetesebb fogyasztani. A metélőzeller levelei erőteljesebbek és zöldebbek: csak ritkán termesztik, hiszen a gumós zeller levelei is megfelelnek a célnak. Domborulataiért szeretjük Megint egy sokoldalú zöldség: gumós zellert ehetünk nyersen, főzve, párolva, sütve, s minden elképzelhető formában. Hámozni csak azokat a gumókat kell, amelyekről hosszú sikálással sem tudtuk a földszemcséket letakarítani, hiszen az illóolajat tartó sejtecskék főleg közvetlenül a héj alatt találhatók. Rendkívüli vitamin- és kiemelkedő vastartalma miatt pürésítve bébiételek alapanyagaként is szívesen használják. Halványan nem keserű Széles, húsos levelét és levélnyelét fogyasztjuk a halványított zellernek; e fajták gumója meg sem nő annyira, hogy érdemes legyen kiszedni a földből. Felszeletelve saláták alapanyaga, kiválóan illik különböző sajtokhoz, például egyes kecskesajtokhoz. Az – egyébként a növény egészében megtalálható – illóolajok a halványító zellernél a levélben koncentrálódnak. Ezeknek az vegyületeknek étvágyfokozó, emésztést serkentő és a néphit szerint fiatalító hatása is van. Halovány színét úgy érik el a kertészek, hogy a kiültetett palántákra papírtakarót húznak, így azok fény hiányában nem zöldülnek be; a halványító zeller húsos levelei zölden kesernyés ízűek lennének. Mire figyeljünk vásárlásakor? A zellergumó szép nagyra meg tud nőni őszre, így sokszor darabolva kapható a piacon. A gumó hajlamos a rothadásra, illetve lehetnek benne szivacsos részek is - utóbbiakkal semmi különös probléma nincs, csak nem olyan gusztusos látványuk. A gumót alaposan meg kell vizsgálni, kicsit megnyomogatni, és ha puha, akkor belül vagy rothad, vagy szivacsos, tehát ne vegyük meg. Belső felületén rozsdaszínű foltocska lehet, ez általában a levegő miatti barnulás, csak esztétikai hiba, nem betegség. Nyár elején az előző évi gumók már elfogytak, az újak pedig még nem nőttek meg, ezért sokszor pici, csökevényes gumójú zellert lehet csak kapni. Nem kell megijedni tőle, ez természetes, ilyenkor nem is érdemes vacakolni a pici gumóval, a szárát és levelét használhatjuk az ételekhez. A levelek és szár legyenek frissek, sose használjuk fonnyadtan, szárazan. A gumónál pedig szokás szerint arra kell figyelni, hogy ne legyen nagyon ráncos, fonnyadt, puha. A darabolás ellenőrzési szempontból kifejezetten előnyös, mert a vásárló a gumó belsejét is láthatja. Persze a szép nagy zellergumókat sem kell megvetni, hiszen rántott zellernek éppen ezek a megfelelők. A rántott zeller pedig legalább olyan finom, mint a morzsás karfiol vagy az igazi marcipán, szóval nagyonnagyonnagyon. |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
